Kedves Megfáradt Olvasóim!

Kicsit eltértem a poilitkai életről, és egyből alábhagyott az olvasottság. A kemény mag azonban kitartóan olvassa soraimat, lesi a fotóimat. Köszönet érte nékik.

Mint korábban már megemlékeztem róla, nagy nehezen találtunk egy olyan helyet, ahol rendes eszpresszó kávét tudunk inni. Persze van a helynek némi szépséghibája, leginkább, hogy nincs hol leülni, leszámítva a szomszéd üzlet lépcsőjét, de a kávé nagyon finom, a kiszolgálás nagyon kedves, azonban mégsem az igazi.

Jártunkban keltünkben belefutottunk viszont egy olyan kedves kis kávézó-klubba, ami gondolatom szerint Magyarország bármelyik városában is megállná a helyét. Kedves kis fiatalos, amolyan kultikus hely. Kétszer sikerült már arra járnunk, de csak egyszer betérni, illetve egyszer fogyasztani, mert a reggeli órákban még nincs nyitva, csak az udvar. Oda be lehetett menni. Fényképezni, leülni...

És mivel a hely tetszett, délután visszatérni.

Jöjjenek akkor a képek, melyeket itt készítettem.

Elébb az utcáról:

 Aztán az udvari képek is következhetnek:

A fentiek még akkor készültek, amikor még nem volt nyitva. Később visszatértünk, éppen egy esti filmvetítéshez készülődtek. A bejárat előtt pedig egy kiszáradt, össze vissza csonkolt fatörzset állítottak be a járdába, a fatörzs pirosra volt festve, és piros textilt varrt rá egy hölgy.

Ennek a textil varrásnak az üzenetét sajnos nem sikerült megfejtenünk.

És akkor végül egy néhány kép a belső miliőről:

És pár részlet a hangulat kedvéért:

És akkor a kávé  és a kapucsinó, amit szervíroztak, valamint a jól megkávézott felhasználó:

 Nos akkor az olvasás utáni kávét mindenkinek az egészségére kívánom, és akkor ahogy ígérni szoktam,

Folyt köv...