Nos kedves olvasóim.
Azt gondolom, sikerült eléggé hatásvadász címet találnom a mai bejegyzéshez. Klasszikus újságírói fordulattal élve, a téma az utcán hever. Igen, mert gyakorlatilag ez van most itt Szulejmániában.
Úgy kezdődött, hogy már három napja ménkű szél fúj. Volt olyan, hogy négy-fél ötkor felébredtünk, mert annyira dobálta az ablakunkat a szél.
Aztán ehhez jött egy kis hideg, ami miatt tegnap reggel jégcsap fogadott a minisztérium udvarán.
Pedig eső sem esett. A megoldás egyszerű, a háztetőkön szinte mindenütt acél tartályok vannak víztárolásra, ennek a szerepe inkább egy ideiglenes tárolás, mint a nap általi felmelegítés, bár nyáron nyilván az is játszik. Szóval a fagy valószínű ennek a háznak a tetején lévő tartályt, vagy az ahhoz vezető csövet nyomta szét, és eresztette el a vizet. Ebből aztán jégcsap lett.
Aztán a hideg nem hagyott alább, sőt napközben elkezdett szállingózni a hó. Méghozzá porhó. Tényleg nem sok, szerintem max 2-3 cm lehetett. De mivel a környéken nincs komoly hómegkötő növényzet, viszont van puszta föld, és szikla, szóval nem nagyon akad olyan akadály, ami útját állná a szerte-szana szélnek.
A hóesés még szép volt az iroda ablakból, de mikor hazafelé indultunk, nagyon hálát adtunk a sorsnak, hogy egy komoly, igazi nagy terepjáró autóval megyünk haza. Nissan, négykerék, magas építés, erős motor.
Zsolti kolléga ma volt egy kiszálláson, szóval Ő már akkor hazaért, mikor mi indultunk a munkahelyről. Pont akkor hívott, hogy amennyiben egy mód van rá, vitessük magunkat házig, mert a házhoz vezető lejtőn szembe szélben, szembe hóban nemhogy hugyozni nem lehet, de haladni sem. Őt nem vitték fel, de szerencséjére jött egy másik kocsi, amelyik befogadta, és házhoz vitte.
Gondoltuk ezzel semmi gond nem lesz, ezzel a járművel simán fog menni.
Járművünk a városban még csak csak haladt, pláne mikor áttértünk a négy kerékre. Láttunk minden féle csúszkáló, elkaparó autót, de haladni nagyon nehezen lehetett, ha egyáltalán lehetett. Már kis emelkedőkön is megbénult a forgalom, a kereszteződésben gyakran beregadtak a járművek...
Persze itt nem ismert a téligumi, hóláncot is csak egy régi renault-on láttam, de annak is iráni rendszáma volt.
Az egyik emelkedőn, ahol már majdnem megindult a forgalom, érdekes dolgot láttam. Fiatal fiúk többen összeállva válogatás nélkül segítettek a közlekedő autóknak, hogy sikerüljön valahogy elindulni. Akinek nagyon nem ment, annak meg segítettek bemenni a következő keresztutcába. Mindezt az autósegítő sportot nagy kedvvel végezték.
Mint azt már írtam, a mi autónk eléggé jól el volt látva minden féle nehezített terepen való haladási készséggel, szóval ezt nem kellett tolni. Haladtunk is, és szerencsére sofőrünk nagyon kimért volt, szóval nem pörgette szét az autót.
Aztán elértünk egy kereszteződéshez, itt a mi irányunkat lezárta a rendőrség. Emberünk azért odaállt a szalag elé, kiszállt, és megbeszélte, hogy hadd mehessünk. Végül elengedtek. Na a tök üres úton jól lehetett haladni, mondjuk itt is azért jól jött az önmérséklet.
Végül már a lakunk közelébe értünk, kb arra a pontra, ahonnan Zsolt kolléga próbált felmászni a házunkhoz, és neki szerencséjére jött egy adandó autó, aki felvitte. Erre mondta a telefonba, hogy meg ne próbáljuk...
Na emberünk megpróbálta megközelíteni a házunkat.
Képzeljünk el egy 2x3 sávos gyorsforgalmi utat kétoldali két-két sávos szervzúttal. A főpálya két iránya közötti kb öt méter széles elválasztó sávban vannak a címben említett pálmafák. Ez a várost kb elkerülő útvonal, de sok helyen már a külső oldalára is megtelepedett az ember nevű lény. Na szóval ebbe a szervízútba érkezik meg a lakótelephez felvezető kis utunk, ez is 2x2 sáv széles. A megérkezés legalább 10%-os baromi meredek csatlakozással történik.
Na a szervízútra történő kihajtási lehetőségnél már beállt a dugó, a szervízút két oldalán otthagyott járművek. Sofőr barátunk nem jött igazán zavarba, haladt a főpályán, majd ahol kellene a szervízútról jobbra kis ívben felhajtani a lakótelep felé, szóval ott ráfordult a főpályát a szervízúttól elválasztó kiemelt szegélyre (beton térkő burkolat). Adandó alkalommal kövér gázzal át is 'ugrotta'.
De a menetirány szerinti jobb oldalon, ahol illett volna felfelé másznunk már jó nagy tömeg volt. Pontosan nem sikerült megfigyelnem, ki miért, de volt ott két homlokrakodó, személyautók, és terepjárók. Mindenki próbált felmászni a cca. 10%-os emelkedőre, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szóval ott biztos nem tudtunk volna felmenni.
Na sebaj, úgysincs nagy forgalom, megyünk a szembe irányba. Itt is rendesen le lett már taposva a hó, szóval csúszós volt mint a heider ménkű. Emberünk beleáll, de a meredek résznél, sajna a kocsi lelassul, és elkezd visszafelé csúszni. Szó se róla rendesen be volt tojva. Mi is. Végül is szerencsésen visszacsúsztunk a lejtő aljára, nem borultunk fel, és senki sem állt az utunkba. Itt jelzett emberünk, hogy ezt inkább nem próbálná meg még egyszer, örüljünk, hogy idáig elhozott... Ugye ez volt az a szakasz, amire Zsolt kolléga azt mondta, hogy eszünkbe ne jusson gyalog felmenni. De ezek szerint még sem úszhatjuk meg. Gondoltam, és kiszálltam. De ekkor már az itt is jelenlévő mindenféle segítők kiabáltak, hogy gyorsan, gyorsan, mert menetirány felől érkezik egy nagy autó, és csoda, ha a szegély majd megfogja. Na magam gyorsan kipattantam a táskámmal, és biztonságos helyre mentem, Pitsa kolléga pedig maradt az autóban, ami sofőrrel együtt odébb állt, szintén egy biztonságos helyre. A menetirány szerint érkező nagy batár terepjáró végül szerencsésen leérkezett a lejtőn, és indult tovább útjára. István is kikászálódott a hófúvásba, és kezdett felfelé kapaszkodni.
Gondoltam egy életem, egy halálom, magam még csak felérek, de Pista kollégát is kellene segíteni. ebben a pillanatban megállt lejtőn egy terepjáró, és integetett a sofőr, hogy menjünk. Magam gyorsan odaértem, akkor láttam, hogy főnökünk testvére ül az anyósülésen, mint később kiderült a sofőr egy másik testvére volt. Lassan Pista is odaért, végül is nem kellett neki segíteni, beültünk, az a csoda terepjáró valahogy elindult a letaposott havon, és sikerült hazahozni minket. Ők még indultak tovább Sanyi kollégánk kislányáért, aki az iskolában ragadt, végül is őt is sikerült hazahozni. Sajnos később főnökünk testvérei valahol összetörték magukat, és az egyik férfit még kórházba is vitték, de hely már nem volt, beinyjekciózták,és hazaküldték. A derekát fájlalja, ahogy hallom.
Na az esti hazaérés végül is meg volt, a másnapi elindulást még fontolgattuk, de abban maradtunk, hogy majd reggel eldől. Hát eldőlt. A város kb leállt, minimális forgalom. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mai nap egyébként is szünnap lett volna a helyieknek, mert a mai napon osztották (volna) szét a választási cédulákat. Végül nem tudom, sikerült-e megoldani, de egy biztos, ma nem nagyon működött a város.
Délelőtt 11 óráig inkább nem volt áramszolgáltatás, mint volt. Néha egy két percre visszajött az áram, de inkább csak semmi. Dacára a telepen lévő több tíz darab, egyenként szobányi méretű aggregátornak. Alapvetően nem is lett volna ez olyan nagy dráma, ha a fűtésünk nem a klíma oldaná meg. Végül is nem fagytunk meg. Mikor már nagyon hideg volt, kimentünk a konyhába, mindig ott a legjobb buli, meg ott be tudtunk durrantani a gázsütőbe.
Kb 11-kor lementünk Feri kollégával katasztrófa turistázni.
Na ekkor már készítettem pár képet. Még mindig fújt az erős szél, és hordta a havat, amerre tudta.
A legutolsó képen lehet látni, hogy egy padot rendesen odébb hajított a szél, egy reklámtáblát pedig rendesen lefektetett.
Itt vannak a széthajigált padok, és egy művész hó lerakódást mutató kép:
Ja és a szakma gyakorló statikusok kedvéért a lefeküdt reklámtábla tartószerkezetének károsodása:
Hát látszik, hogy kicsit kicsi lett a főtartó falvastagásga. A lecsvarozás viszont megfelelő.
Aztán lejjebb, ahol tegnap még nagyon nagyon nehéz volt feljönni látszott, hogy némi kis só került az útra, emiatt kissé latyakos lett, de legalább járható.
Persze néhol azért a szél még ide-oda lerakta a havat, de ezen azért már többé-kevésbé át tudak menni az autók.
Aztán ahogy lejjebb mentünk láttuk a tegnapi eset sérüléseit:
Aztán láttunk egy buszmegállót, ami bezárt a nagy szél miatt:
Igen az az íves rész valahol fent volt még a múlt héten, de a nagy szélben lekívánkozott...
Hazafelé pedig egy nagy homlokrakodót láttunk hótoló funkcióban. Az elején még megy fel a hegyre, ott ahol tegnap még nem nagyon lehetett közlekedni, és a lakótelep bejáratánál tolta el és szórta ki a járdára illetve a járda mögé.
Nos gondolom eléggé szószátyár voltam, másként mondva részletes beszámolót adtam az itteni hóhelyzetről, a hírek szerint holnap már lesz munka.
Bréking, azóta megint havazik, bár a szél kissé szelídebb, meglátjuk mi lesz reggel.
Szóval folyt. köv...
