A kitartóknak, akik még mindig itt keresnek
http://boedi-keleten.blogspot.com/2014/04/grand-millenium-sulaymaniya-hotel.html
A kitartóknak, akik még mindig itt keresnek
http://boedi-keleten.blogspot.com/2014/04/grand-millenium-sulaymaniya-hotel.html
Kedves Barátaim, Olvasóim!
A mai nap elhagyom a blog.hu-t.
http://
Több visszajelzés érkezett, hogy a fényképek megjelenítése nem megfelelő.
Betelt a pohár.
Az élménybeszámolóim mától a
boedi-keleten.blogspot.com
címen érhetők el.
A régi posztok azért ott maradnak, de az újakat már csak itt publikálom.
Átfedésként itt a legutóbbi ottani még egyszer itt.
http://
És a legelső csak ottani linkje:
http://boedi-keleten.blogspot.com/2014/04/maltai-szilva.html
Szóval várok mindenkit odaát.
Üdv
Bödi
Kedves Megfáradt Olvasóim!
Kicsit eltértem a poilitkai életről, és egyből alábhagyott az olvasottság. A kemény mag azonban kitartóan olvassa soraimat, lesi a fotóimat. Köszönet érte nékik.
Mint korábban már megemlékeztem róla, nagy nehezen találtunk egy olyan helyet, ahol rendes eszpresszó kávét tudunk inni. Persze van a helynek némi szépséghibája, leginkább, hogy nincs hol leülni, leszámítva a szomszéd üzlet lépcsőjét, de a kávé nagyon finom, a kiszolgálás nagyon kedves, azonban mégsem az igazi.
Jártunkban keltünkben belefutottunk viszont egy olyan kedves kis kávézó-klubba, ami gondolatom szerint Magyarország bármelyik városában is megállná a helyét. Kedves kis fiatalos, amolyan kultikus hely. Kétszer sikerült már arra járnunk, de csak egyszer betérni, illetve egyszer fogyasztani, mert a reggeli órákban még nincs nyitva, csak az udvar. Oda be lehetett menni. Fényképezni, leülni...
És mivel a hely tetszett, délután visszatérni.
Jöjjenek akkor a képek, melyeket itt készítettem.
Elébb az utcáról:
Kedves Olvasóim!
Már megint jó sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Közben voltam otthon nem egészen 10 napig. Siettem volna vissza, hogy a Newroz fesztiválra, a kurd (és egyben a perzsa) újévre visszaérjek, de a repülőjáratok telítettsége miatt nem sikerült. Úgyhogy ezzel a beszámolóval adós maradok. Ha egyáltalán majd jövőre módom, és el tudom készíteni, akkor magtudjuk milyen is ez...
Kedves Olvasóim!
Nagy meglepetésben volt ma részünk. Ugyan már a kolléganők előre jelezték, hogy mi várható, a hatás mégis fenomenális volt.
Szóval ma van itt Kurdisztánban a Nemzeti Viselet Napja. Vagy valmi ilyesmi. Ilyenkor a hölgyek és az urak (vagy legalább is egy része) magára ölti a nemzeti viseletüket.
Kedves Olvasóim!
Itt már lassan elmúlik a nemzetközi nőnap, van még belőle kb fél nemzetközi nőóra.
Otthon kettővel több.
A dolog úgy kezdődött, hogy szokásom szerint lementem a bazárba ebédelni és vásárolgatni.
Mindkét dologgal végeztem, mikor gondoltam, még elmegyek a nagy mecset környékére, készítek néhány tucat tömegképet.
Nem jutottam el odáig.
Kedves Olvasóim!
Különleges nap volt a tegnapi, nem csak azért, mert hétvége, és nem csak amiatt, mert lementem a bazárba. Persze lementem a bazárba, mert azért ebédelnie kell az embernek, mert megéhezik. Főzhetnék is, de akkor sok érdekes dolgot hagynék ki. Érzésem szerint.
Szóval lementem, és megebédeltem (Feri kollégával közösen), visszamentünk kedvenc kávézós helyünkre, megittuk a fekete levest is, és akkor egy kósza gondolattól vezérelve felkerestük Siraz mester műhelyét. Ő az az úriember, akia balabanos videoban csattog oly nagyon hangosan az ujjaival.
http://boedi-keleten.blog.hu/2014/02/09/kurd_tavasz
Már akkor is áthívott a teaházból a műhelyhez, de akkor már késő volt, nem dolgozott.
De tegnap!
Kedves Olvasóim!
Mikor eldőlt, hogy fél évre ide szerződök, gyorsan végig gondoltam miből is maradok ki. Sok mindent nagyon sajnáltam, dehát valamit, valamiért.
Egy valamit azonban nem sajnáltam. Mégpedig azt, hogy kimaradok a 2014-es kampányból.
Persze ezt csak gondoltam, mert áprilisban Irakban is parlamenti választások lesznek. No azért ez jóval kevésbé zavar, mint otthon zavarna az otthoni őrület.
De azt azért álmomban sem gondoltam, hogy a magyar politika ide is elér.
Tisztelt Olvasóim!
Múltkor már előálltam egy kajás poszttal, jöjjön a második. Ez egy nagyon kicsi étkezde, közel a munkahelyhez, két kedves fiatal ember viszi. Meg még időnként van alkalmi segítség.
A hely nagyon csöpp, mégis előfordul, hogy 6-8 ember eszik bent. Az egész nincs több 2.5-3 méter szélesnél, és max 1 méterrel hosszabb, mint széles.
Ebben van egy pult közvetlen a bejárat bal oldalán, és a leülő hely a jobb oldalán. Ide legfeljebb 3 ember fér. Szóval gyakran állva eszünk itt, de ez helyi szokás.
Kedves Olvasóim!
Megint régi adósságomat törlesztem. Igaziból csak magamnak ígértem meg eddig, de benneteket fosztottalak meg egy élménytől.
Még decemberben vásárolt három kollégám is, a címben szereplő kegytárgyból. Csak akkor megígértem Pista kollégának, hogy visszatartom az infót, mert ilyennel szerette volna meglepni/sokkolni a közös Uvás kollégákat.