Kedves Olvasóim!
Nos megint jó régen nem írtam bejegyzést.
Leginkább azért, mert kicsit belaposodtam az itteni életbe. A munkanapok kb hasonlóan telnek, a hétvégén pedig már csak néha nézek le a bazárban. Illetve már nincs olyan sok érdekesség.
Persze azért történt érdekesnek ható dolog.
Szóval tegnap Feri kollégával elmentünk fittnessbe. A város másik felén van egy szálloda, valami High Crest a neve. Ennek az alsó részén van egy kis konditerem és egy uszoda. No meg szauna és gőzkabin.
De ne szaladjak annyira a dolgok elébe. Fintessbe bemegekítésként gondoltuk Ferivel, hogy gyaloglunk egyet. Le is gyalogoltunk a bazárba. Az egyik kis üzletben meg mit láttunk? Igaz kávéfőzőt, ami presszó kávét tud készíteni
Gyorsan meg is álltunk egy tüzes feketére. A kávézó ahhoz kicsi volt, hogy le lehessen ülni, de az utcán állva is jól esett a porcelán csészében felszolgált fekete leves.
Aztán átcsatangoltunk a bazáron, ettünk egy csavart szendvicset. Ez a már említett és videón is bemutatott lepénykenyér töltött változata, otthon talán kebabnak nevezzük. Ezen a helyen a következő módon adják elő. Kis majonézzel megkenik, szórnak bele zöldségeket és savanyúságot, az ember átlal elképzelt húst (amennyiben a megrendelő elképzelése belefér a csirke és a birka által alkotott kételemű halmazba), kicsit meghengergetik a kisült zsírban, és két forró fémlap között még összesütik. Aki nem szeretné ilyen lepénykenyérben enni, az kérheti ilyen hamburger pufi szerű, kissé nyújtott alakú zsemlébe is a betétet.
Ilyen összesütött szendvicset viszonylag kevés helyen láttam, megéri a hely, hogy útba ejtsük.
Nagyot mosolyogtam, mert kicsit itt próbálnak megfeleni a higiéniai követelményeknek. Vagyis próbálják elérni, hogy az ételt összeállító ember ne nyúljon pénzhez. Végül ez többé-kevésbé sikerül is. Van a bejáratnál egy kicsi asztal, itt kell megvenni kis kártyát, hogy mit is akarsz enni, kifizetni a 'pénztásornak', majd a kártyát átadva a kiszolgáló pultos fiúnak, végül is így drasztikusan lecsökkenthető a készpénzről az ételre átvitt kórokozók mennyisége. A dolog ott szenved csorbát, hogy láttam már az is itt, hogy a pénztáros fiú ha nagyon ráér, vagy ha elfogy az előre bemesztett zsemle, akkor a kis kártya kiszolgálása közben metszegeti be a péksüteményt, ezzel adva némi esélyt arra, hogy azok a fránya kórokozók próbára tegyék az immunrendszerünket...
E biztonság kedvéért és az ízletesség miatt is inkább a kétszer átsütött dolgot választottam.
Aztán tovább sétáltunk a vásárlás mindenféle kényszere nélkül. Igaziból a város egyik plázáját vettük célba, mert itt tudunk egy működő ATM-ről, és Ferenc uramnak készpénzre volt szüksége. Sikerrel jártunk, szóval lett pénz, hogy valójában elmenjünk fittülni. Szóval taxiba ültünk, és irány a Hotel High Crest.
Ennél a plázánál van egy szép cikász pálma, gondoltam lefotózom Feri kollégával és anélkül is...
Az alsó képen még magam is rajta vagyok, mint árnyék.
Szóval megérkeztünk a szállodához.
A bejárat eléggé elegáns, egy kedves hölgy fogadott minket. Feri kollégát már mint régi ismerőst köszöntötte, sőt még fel is rótta neki, hogy milyen régóta nem járt arra.
A recepció mögött, de azzal egy légtérben van az öltöző, diszkrét kis öltözőszekrényekkel. Koedukált öltöző, középen puffok, körben a már említett öltözőszekrények. Az intimebb öltözést az ember ilyen áruházi próbafülkéhez hasonlatos kis fülkében tudja elintézni, mondjuk a függöny legalább rendesen kimérve, nem csak tessék lássék módon. Ha elhúzzuk, még akkor is megfelelően redőzött. Ja és földig ér. Mondjuk nincs benne még egy ülőke sem...
Mondjuk nem tudom miként gondolták ezt a koedukált dolgot, de érdekes. Feri kollégát kérdeztem, találkozott-e már női hölgyekkel. A válasz az alábbian hangzott, igen egyszer, amikor Sanyi kolléga is ment velük, meg neki a kislánya.
No most újabb női hölgyet láthattunk, mondjuk már épp elmenetben, és teljesen felöltözve, szóval nem tudni, vajon úszott-e, vagy csupán kísérő.
A képlethez hozzátartozik még annyi, hogy hetente három nap 10-16 ig női nap van az intézményben.
Tehát megérkeztünk, átöltüztünk, és lementünk a pincébe, ahol a konditerem van. Futógépek, kerékpár, evezőpad és minden féle areob cucc, és az embert elnehezítő súlyzó, és kínzó padok. A futó padok előtt TV készülékek, amin Bundesliga meccs ment felvételről a kuvaiti sport TV adásában.
Na itt kocogtam, bicigliztem, eveztem kicsit ,de hamar elfáradtam. A gépekben teszett (magam még sosem használtam ilyet), hogy egyből mutatta mennyi kalóriát égettem el, mennyi tábla csokit ehetek meg.
Aztán pedig felmentünk a szaunába, a jakuzziba, és még úszkáltam is.
Fényképezni nem tudtam, egyrészt a pára miatt, másrészt nem is engedélyezett.
A szálloda előtt készítettem egy kis fényképet.
Lényeg, hogy jól elfáradtam...
mikor kijöttünk az alábbi kép fogadott:
Itt látható nagyban: http://flickr.com/gp/boedi_zoli/6FFv72
Aztán még egy kis buszozás, még egy kis séta sötétedő és bezáró bazárban, majd még egy kis buszozás, és hazaértünk.
Ha mindenki úgy akarja, akkor.
Folyt. köv...
