Kedves Olvasóim!
Kollégám elmés megjegyzése szerint Kurdisztánban a tél idén egy keddi napra esett. Igen, mert ugye hétfőn délután esett az a itteni viszonylatban sok hó, hozzá a hófúvás, és kedden maradtunk itthon.
Szerdán az élet már majdnem visszatért az eredeti kerékvágásba, csütörtökön pedig már a vásorban egyáltalán nem is volt hó. Helyette volt hétágra történő napsütés. Ez tart ezóta is, és a szél is teljesen elnyugodott.
Itt fent a hegyalja részen még azért lehet hófoltokat találni, de inkább az olvadás a jellemző.
A címben említett tavasz tehát abszolult az időjárásra vonatkoztaható, politikai vonatkozásába most nem mennék bele, nem ismerem annyira az itteni pol. viszonyokat, hogy ismertessem. Gondolom úgysem hiányzik senkinek, aki nagyon rá van kattanva erre a témára, gondolom teljesen kilégíti az otthoni történések olvasgatása.
Mivel tavasz eleje van errefelé, és a törvényhozás háromnapos hétvégével lepett meg minket, aktívan belecsaptunk egy ki sportyázásra. Most még csak a harmadik nap délelőttje van, szóval két napról tudok igazán beszámolni.
Pénteken szolid kis városi-bazári portyázásst hajtottunk végre Feri kollégával. Elindultunk korán, mert itt a környéken is van egy SPA-WELLNESS szálloda, gondoltuk meglessük, mit tud, és mindezt mennyiért. Hát nem olcsőbb, mint a High Crest (ahol múlt héten voltunk) de mondjuk ez már a környezetből is sejthető volt.
Autó bejárat
Éület bejárat
Bejárat melletti konténeres olajfa
Vzsgáló kapu a bejáratnál
Hall kupolája
Bonsai a kupola alatt
Aztán jobb nem tudva a bazár felé vettük utunkat, ha másért nem, hát egy kajáért és kávéért. Ugye egy jó kávéért az ember képes sokat gyalogolni...
Utunk eddig ismeretlen területen vezetett, ismét találtunk egy temetőt, sokban nem tért el a múltkoritól. Illetve egész pontosan a múltkor leírt, az ennek egy déli nyúlványa. Emélkezet alapján szerettem volna felkeresni a város egyetlen keresztény temetőjét, ott is voltunk tőle pár száz méterre, de ezt csak itthon, a google maps segedelmével sikerült beazonosítanom.
Panorama a temetőből
Itt van nagyobb felbontásban: http://flickr.com/gp/boedi_zoli/GY9F65
Különleges sírbolt
A sírbolt belső falán az itt nyugvó harcos valószínű idealizált ábrázolása
A temető alsó végén egy rögtönzött piac, vagyis inkább amolyan nem állandó bazár volt. Csak úgy az út mellett, a parkolóban. Mint az a régi MDF piac (azt gondolom ez most már nem hat politikai reklámnak) otthon.
Ja itt láttunk gyakorlatilag rétest, annyi különbséggel, hogy nem volt töltve, hanem ezzel az éde szirupos vacakkal volt leöntve. De maga a tészta az teljesen ugyan olyan leveles tészta volt, mint az otthoni.
Aztán az autószerelős negyedet vezetett keresztül az utunk, volt itt kamionmentő meg minde féle egy két érdekes motorháztető dísz.
A bazárba vezető úton egy mindere felkészített terepjáró állt , csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a bokortörő rácson lévő fejsze miként használható, ha az rendes csavarral van odarögzítve...
Kissé távolabb egy úr kiszúrta a fényképezőgépet a nyakamba, és elkezdett vadul hadonászni, és mutogatni, hogy menjünk vele. Egy kis ajtón vezetett, egy hosszú folyosón befelé. Egy férfi klub volt belül, no persze nem olyan, mint otthon gondolnánk. Férfiak ültek, beszélgettek, olvasgattak, dohányoztak, ettek, teáztak, backgammont és dominot játszottak. A legnagyobb barátságban.
Végül megebédeltünk (vasalt tekercs), és megkávéztunk. Aztán csavarogtunk, és a bazár nem ismert részeire tévedtünk. Nem is volt már ott semmi bolt, semmi műhely, ahol voltunk.Egy helyen egy érdekes víznyelő rács megoldást láttunk:
Aztán befordultunk egy utcába, és ilyen fúvos hangszer hangját hallotuk. Gyorsan odasiettünk. Egy teázó volt, és egy fiatal fiú fújta a balabant. Mellette a teázós fiú a tálcán ütötte a ritmust. Egyszer csak bejött még egy ember, mint később megtudtuk Siraz úr a neve (kak Siraz). Ő az a videón, aki érdekesen csattogtat a kezével.
A zenének sajnos hamar vége szakadt, megvendégeltek egy teára minket, és próbáltunk beszélgetni. Volt pár fiatal, akik pötyögték az angolt. Kikötötték, megkérték, hogy tea után menjünk át Siraz úr üzletébe.
Természetesen nem kellett nagyon invitálni minket. Mint kiderült a kedves úrnak nem is üzlettel, hanem műhelye van. És bronz tálakat és üstöket kalapál. Heti csak egy nap, mert a többi napon pihen és sofőrként dolgozik. Szóval csak pénteken van, akkor reggel nyolckor nyit, és meg is hívott a jövő péntekre, hogy nézzük meg miként dolgozik.
Azért készítettem képet a műhelyben, és a munkájáról.
Végül összefutottunk kollégákkal, eligazítást adtunk nekik, hol is lehet túrót vásárolni. Mert olyat boltban még nem láttam, de bazárban már igen. Vettem magam is. Kb így néz ki a bolt belülről, és kívülről.
Aztán jól hazaértünk. A végén néztem csak rá a GPS nyomkövetőre, szumma 17 kilométert mozogtunk, ebből négyet busszal, vagyis bő 13 kilométert gyalogoltunk.
Másnap megmásztunk egy hegyet itt a ház mögött, de erről majd lesz egy kis sztori, valószínű inkább képpel.
Szóval folyt. köv...
