Kedves Olvasóim!
Itt már lassan elmúlik a nemzetközi nőnap, van még belőle kb fél nemzetközi nőóra.
Otthon kettővel több.
A dolog úgy kezdődött, hogy szokásom szerint lementem a bazárba ebédelni és vásárolgatni.
Mindkét dologgal végeztem, mikor gondoltam, még elmegyek a nagy mecset környékére, készítek néhány tucat tömegképet.
Nem jutottam el odáig.
Szembe jött velem egy nőnapi demonstráció. Gyorsan gépet elő, és fotózás. Jópár tucat ember, zömében nők vettek részt a demonstráción. Mint később beazonosítottam egy Zyhan (Élet) csoport nevű párt(?) civil szervezet (?) vagy nem tudom milyen csoportosulás volt a szervező. Szépen felöltözve, abszolult olyan vegyesen, ahogy errefelé szoktak, és jópárukon volt ilyen fehér lepel, valami kukac betűs szöveggel.
A csoportosulás létszáma az általam használt szemmérték alapján legfeljebb 100 fő lehetett. A menet végén volt pár tucat férfi is. Szépen békésen vonultak a bazár főutcáján. Valószínű bejelentett demonstráció volt, mert nagyobb volt a rendőri készültség, mint a szokásos. A bazár főutcáján haladtak a forgalommal szemben egy sávon. A főutca normál esetben két sávos. Van hogy három.
Szóval innen kaptak egy sávot a vonulásra.
Aztán ahogy haladtak a forgalommal szemben, hogy hogyan nem, a rend bátor őreinek egy idő után nem sikerült biztosítani a helyet az úttesten. Ekkor természetesen ezek a szerény, békés lányok és asszonyok felvonultak a járdára. Ott is mentek volna tovább, hacsak egy barna öltönyös erélyes férfi - aki egyébként hozzájuk tartozott, megállította a menetet, és netto leteremtette a rendőröket, hogy milyen dolog, hogy nem terelik rendesen a forgalmat...
Nos ekkor visszatértek az úttestre.
Ez a megjegyzés nem minősítés, helyzetleírás. A történetet pedig természetesen csak a metakommunikációból és a történésekből tudtam visszafejteni.
Ezt követően már volt rendesen hely a vonulásra. A hely meglétéhez hozzá tartozott, hogy az utca ezen része más okból kifolyólag már le volt zárva minden nemű forgalomtól.
A tömegben mint már írtam volt mindenféle korú és öltözetű kedves lány/hölgy. Öltözet volt az általam konvencionálisnak nevezett úgymond euróai, a fejkendős, és a tradicionális csillogós ruhás hölgy egyaránt.
Ahogy kiértünk a bazár főbejáratán, ott már megint nagy volt a gépjármű forgalom, de azt csak kereszteztük, és ezt könnyedén meg tudták oldani rendőrök.
A főbejáratnál van egy park, mégpedig az, amelyikben a kurd költők, és művészek szobrai vannak.
Nos itt a járdán valami kör vagy négyszögletes körben gyülekeztek, és valami szöveg féle felolvasására készültek. Nagy sajtó felhajtás volt, kamerák és fotósok (nem csak ilyen botcsinálták, mint jómagam...). Mivel a már sokat emlegetett nyelvi gátak nagyon komolyak, ezért nem éreztem értelmét maradni, és így hamarabb hírt is tudok adni a friss eseményekről.
Na ez megtörtént. De ahogy hazafelé tartottam, arra gondoltam, valami mást is kellene még, a hátterét elmesélni. Nem lesz egyszerű.
Elsőként a személyes tapasztalás. Vizuális. Hol máshol, mint a város szívében, a bazárban, és az oda vezető úton szerzett vizuális tapasztalás.
A ruhaviselet mint már decemberben egy angol cikk kapcsána fészen megjegyeztem vegyes. Sokan teljesen európai-világtrendnek megfelelően, sokan fejkendőben, teljes lekendőzés, olyan, hogy csak a szem látszik ki, nagyon nagyon ritka, de van. Eddig legfeljebb kb 5-10 alkalommal. Olyat, amit elrettentő képként lehet itt-ott látni a neten, hogy még a szeme is teljesen eltakart, csak egy háló van, na olyat még nem láttam.
A bazárban nagyon ritka a párok együtt mászkálása. Férfi a férfivel, akár egymásba karolva, kézenfogva, lány a lánnyal, hasonlóan. Szeritnem a párok együtt 1-2%-át teszik ki a tömegnek. Elő fordulnak olyanok, akik kivülről is láthatóna fülig szerelmesek, üdítő kivétel.
Házaspárok gyerekkel, kis arányban, inkább nagymama-anyuka-gyermek kombó.
Ez a bazári tapasztalás.
A bazárhoz vezető utcákon is inkább az asszonyok terelgetik a gyerkőket vissza a házba, a férfiak meg maguk mennek a dolgukra.
Egyébként az asszonyok is szavazhatnak, választhatók, vezethetnek, sőt mint tudom mostanában már akad elvállt, gyermekét egyedül nevelő nő. Ha jól emlékszem Kurdisztánban 600 körüli vállás volt tavaly.
Halomás alapján nem ritka még itt sem (a város Kurdisztán kultúrális fővárosa), hogy az asszony otthon bezárva van nap közben, ha valami kell, valaki keresi, akkor telefon a férjének, az jön haza,és elintézi a tennivalót.
Hát nálam már ez sem fér bele a kultúrális sokszínúségbe.
A másik barbárság ez a női körülmetélés című állatság. Mondjuk ebben az 'országban', már tavaly novemberben betoltották, de hát elvileg alkoholt sem szabad inniuk...
És el nem tudom képzelni ennek az 'ellenőrzését', vagy hogy mégis ki tenne feljelentést a szülők ellen... Merthogy a beavatkozást csecsemő korban végzik el. Na belegondolni is rossz.
De az pedig már nagyon megrázott, amit mostanában olvastam, és igazán ez adta a mai demonstrációnak az egyik apropóját a nőnap mellett.
Ebben az országban még mindig megy ez a 'becsületbeli ügy' című dolog. Mármint, hogy a család férfi tagjai élet és halál urai a családban. Sajnos csak az idén nyolc ilyen gyilkosság történt. Természetesen a tetteseket nem lehet elfogni, mert gondolom falaznak egymásnak, és természetesnek veszik, hogy tizenéves lányokat elpusztítsanak csak azért, mert mondjuk egy idegen férfi hívja őket telefonon.
Remélem azért elérkezik a kultúrának az az ága is a világnak erre a tájára is, mely azt mondja, hogy ez igen is bűn, és a bűnösöket igen is meg lehet fogni, és el lehet ítélni. De szeritnem addig még sok Nőnapnak kell eltelnie.
Addig is.
Folyt. köv...
