Nos kedves Olvasóim!
Miután már hosszú idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta, gondoltam, valami kis életjelet mégis csak adok magamról. Amiről most írok, az még a múlt hétvégén történt. Csak azóta egyrészt lusti voltam írni, másrészt pár napig nem volt internetünk.
Szóval az előző az olyan hétvége volt, ami elsősorban nem a bazárról szólt, mondjuk azért nem maradt ki az sem.
Szóval pénteken túráztunk egy nagyot. Indulásnál még heten voltunk, megmásztuk a lakótelep mögötti hegyet. Nem kevés, 350..400 méter szintkülönbség van. Szóval jó meredek. És ragyogó kilátás a városra. Kicsit már későn indultunk, és enyhén szembe sütött a nap, de azért sikerült egy két panoráma képet készíteni.
A képeket most a flickr-re teszem, mert itt csak nagyon kis felbontással lehet csak megmutatni.
Szóval akkor a panorámaképek linkjei:
http://flickr.com/gp/boedi_zoli/283qf1
http://flickr.com/gp/boedi_zoli/1B8o9z
http://flickr.com/gp/boedi_zoli/7GDju3
http://flickr.com/gp/boedi_zoli/S55d7t
Aztán végül négyen a csúcsról visszafordultak, és pihenőre tértek, mi hárman pedig a gerincen megindultunk nyugat irányába. Egy darabig csak a köveken haladt az út, látszott is valami építmény, volt még némi emelkedés is az útban. Egy helyen azonban szögesdrót féle volt kigörgetve az útra. Merthogy a gerincen végülis autóval is végig lehet menni. No egy kicsit elbizonytalanodtunk, hogy vajon lehet-e tovább folytatni az utat? De gondoltuk tökös, golyóálló legények vagyunk mi, szóval kikerültük az akadályt.
Szerencsére nem lett belőle semmi baj, mert az az útakadály semmiféle katonai objektumot nem jelzett, csak a szemből érkező, az aszfaltútról letérő, és útjukat a föld(szikla) úton folytató autósoknak volt egy jelzés, hogy vége. Vagyis hogy vége lesz, mert azért ettől még vagy másfél kilométerrel odébb van, ahol vége a közlekedésre alkamas tetrületnek, kb ez az, ahol mi felértünk.
Eddig a szögesdrótig viszonylagos tisztasággal találkoztunk, mert már eléggé magasan volt ahhoz, hogy odáig felmásszanak a piáláshoz, kocsival pedig nem lehet odamenni.
Mert igen ezek a derék emberek Mohamed ide, Korán oda, nem vetik meg az alkoholt. De mivel kocsma mint olyan nem létezik, oda nem tudnak menni. Vannak italboltok, ahol alkoholos italt lehet venni az egyszerűbbtől (sör-bor) a keményekig mint pl a whisky.
Szóval ezek szerint megveszik az alkoholt, és a természet kék ege alatt, fent a hegy tetején pedig elfogyasztják, és hogy nyoma ne legyen az üres üveget lehajítják a mélységbe. De ezt sem mindig teszik meg. Ja és ott hagyják az egyéb szabadtéri partikelléket, ételmaradékot, zacskót és minden féle egyéb vegyes kommunális hulladékot.
Szóval nem egy épületes látvány.
Ja és ami az egészben még szebb, hogy az alkohol elfogyasztása után simán kocsiba ülnek, és hazamennek...
Nos a szemetes részről nem készítettem fényképet, mert a helyi kolléganő nem vette jó néven Zsolt kollégától sem, hogy miért nem a szép részeket fotózza. Szóval csak panorámát fotóztam. Lásd fent...
Meg ilyeneket:
http://flickr.com/gp/boedi_zoli/86J0N4
na ez egy kis hajtűkanyar, abban a fekete autóban egy párocska volt, a lány hajában is volt biztos egy hajtű...
valami kis liezon féle volt kialakulóbana kocsiban, de ezt csak akkor láttuk, amikor elmentünk mellettük...
huh ez jómeredek...
Aztán kiértünk az aszfalt útra, és azon folytattuk. elértünk egy felvonó felső állomásához. Nem volt nagyon meglepő, mert az alsó részét látjuk minden nap elmegyünk mellette. De végülis nem ültünk fel rá, és csak gyalog leereszkedtünk a hegyoldalon. Na erre már jól elfáradtunk, és taxin haza utaztunk. délutánra csak a pihenés maradt.
Aztán következett a szombat. Feri kollégával megbeszéltük, hogy lemegyünk a bazárba ebédelni. Így is tettünk. Gyalog nekivágtunk a városnak. Nem nagy kaland, mert tőlünk a bazár felé csak lefelé kell gyalogolni. Út közben a lakáshoz eddig megtalált legközelebbi büfébe betértünk egy szendvicsre. Ilyen gyros szerű húskúpot képzeljetek el, a levágott részeket itt nem pitába, hanem zsemlébe, vag lepénybe teszik, a zöldségek kb azonosak.
Kedves kis hely ez a büfé, mivel abszolult külváros, ritka erre a külföldi. Ja és a múlt hétvégén is ettünk már ebben a büfében. Szóval már visszatérő vendégnek számítottunk. Nem is ez a lényeg, de az majd később...
Megettük, és tovább álltunk. Irány a bazár. Sok újdonsgot már nem láttam, nem is fotóztam sokat. Vagyis még mindig találtam olyan részt, amit még nem nem jártam be. De az itteni árukészlet nem sokban különbözött a más helyen találhatótól. Ami újdonság volt, hogy az egyik helyen láttam használt cipő boltot. Mármint olyan boltot, ahol használt cipőket lehetett venni.
Aztán Ferenc magamra hagyott, és elindult a szombat esti misére. Én pedig gondoltam megkeresem honna megy a busz a szállás felé. Végül is mégis csak nagyobb aland, mint a taxi, arról nem is beszélve, hogy tizedébe kerül...
Nagy nehezen kiderítettem melyik busz visz hazafelé, fel a hegyre. El is helyezkedtem rajta. Ahogy ott ücsörgök, és várom az indulást, egyszer csak megjelenik egy ismerős arc. Egy szó, mint száz, a büfés fiú vetődött mellém a buszra, nagyon megörültünk egymásnak, mondjuk nem tudtunk beszélni, mert kb annyit tud angolul, mint én kurddul, de lehet, hogy én jobban állok. De azt éreztem, hogy megörült nekem, és végül is megvendégelt a buszozásra.
nos ennyi történt az elmúlt hétvégén.
Folyt. köv...
