No nem azért írom így mert túl veszélyesnek éreztem volna a repülőutat.

Szépen jött a gép, mindkettő, mert ugye Isztambulban vagy Konstantinápolyban vagy Bizáncban (kinek hogy tetszik...) át kellett szállni.

A kettő között volt egy órányi időnk, Gyula kolléga, akivel együtt utaztam, kissé parázott, hogy jajj ha lekéssük, akkor egy nap múlva megy csak a következő gép arrafelé.

És nem is az átszállás volt macerás, hanem újra le kellett játszani a minden féle átvilágításosdi dolgot, és nagy volt a sor. De szerencsére sikeresen átestünk ezen, újra nem találtak semmiféle veszélyes dolgot nálam. Sőt Gyula kolléga még egy szál békecigit is el tudott pöfékelni a teraszon.

Szóval átszálltunk, és percre pontosan elindultunk további célunk felé.

Van ennek az átszállásos repülésnek előnye.

Kétszer kap az ember enni.

Csak valaki segítsen megérteni, hogy egy éjjel negyed egykor, a keleti irányba tartó repülőgépre miért a reggeli ételeket adják ki? Merthogy a rántotta, és a pulykasonkás-sajtos pirítós gondolatom szerint reggeli kaja. Na de éjjel?

Mindegy azért megettem.

A végén még kaptam egy lóerős teát, szóval jó sokáig nem aludtam, mikor megérkeztem.

Szóval megérkeztünk Szulejmániába.

Hát ez ugyan nemzetközi reptér de kb olyan a mi LisztFerihegyünkhöz képest, mint a népligeti buszpályaudvarhoz képest a várpalotai. (remélem jól írtam a relációt)

Ebbe ne érezzetek semmilyen leszólást, inkább olyan emberközeli az egész.

A beengedő ember nézte jó sokáig az útlevelem, próbálta nagy bambán egy listával összevetni, de hát eléggé embertelen idő volt ez a helyifél három...

Végülis beengedett, csak lefotózott egy logitech webkamerával, és beolvasta az öt ujjam ujjlenyomatát.

Ja és megkaptam a plecsnit az útlevelembe.

Kijött a megízónk valamelyik unokatestvére elénk kocsival, és elhozott a szállodába. Aztán itt aludtam egy nagyot.

Vagyis kicsit. Vagyis nem tudom, mert gőzöm sincs, hogy a telefonom melyik időzóna szerinti időt mutatta.

Végülis aludtam valamennyit kényelmes ágyban. Ez a lényeg.

A szálloda, ahol vagyok, ASSOS HOTEL. Nem jellemző az utcanév meg házszám a környéken, szálloda címe:

Sulaymaniy - Salim Street - Opposite AsiaCall

Angolul nem értők kedvéért:

Szulejmánia - Saslim utca - Szemben az 'AsiaCall'-lal (megjegyzés, az itt egy mobilszolgáltató)

A repülés legszebb pillanata az isztambuli indulás után pár perccel  a kivilágított Boszporusz híd. Próbáltam a telefonnal lefényképezni, de nem sikerült.

Egyenlőre ennyi...